Úgy állt az asztal előtt, ahogy csak a gyerekek tudnak. Felvetett állal, csípőre tett kézzel és bizonytalanul. Időnként az arca elé csapott, egy szőke tincset próbált megregulázni, de az rúgóként mindig kitért az útjából. Frozzyt nézte megbabonázva, Frozzy meg őt, nem lehetett tudni, melyikük lepődött meg jobban. Aztán Ctyf bebújt az asztal alá, felmászott Frozzy mellett a padra, és beült az ölebe. Akkor még senki nem tudta, hogy Ctyfnak hívják. Csak Frozzy.
1015. nap
Horák Árpád 