Vékony, pántos, sárga felső. Csonthéj sárga. Mint a világos homok. Elég semmilyen szín. Ez a vagyok is, meg nem is, ne vegyél észre légyszíves szín. Ez volt rajtad akkor, amikor először dobbant meg a szívem, ahogy rád néztem. Mezítláb álltál szemben velem a vastag szőnyegen, ejtett vállal és csillogó szemmel. Még nem tudttad, hogy a húgomat is Alexandrának hívják. Kerested a szavakat, hogy közel kerülj hozzám. Nevettél. Nem fogom elfelejteni azt a napot.
(1031.) Alexandra
Horák Árpád 