(1032.) Alexandra 2

Öleltél, mint mókus a fát, az élet ennél közelebb nem hozhatott volna. Éjjel szerelmet szőtt a világ, de te tudtad, hogy nem neked szánt az ég; meg én is. Nem úgy fogtad a kezem.

Értettél. Bólogattál, az oldaladon fekve bontottad a mandarint, aztán gerezdekre szedted és megetted. Néha emelted csak rám a tekinteted, mohón és szomorún; mohón, mert mindent rögtön tudni akartál, és szomorún, mert nem mondtam újat. Csak a világ választott el bennünket, a lelkünk egy maradt. Ugyanolyanok voltunk. Csak Te nem féltél.

Hét év egy árvaházban Varsó mellett. Sztrencsapovkának hívták a kastélyt a faluban. Nem akartam tudni, mit jelent ez a szó. Huszonhét centis vágás volt a hátadon. Végigvezetted rajta az ujjam.

Nem engedhetlek el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s