Kutatsz bennem, napok óta. Szívod magadba az információt, jövőt tervezel, egy hónap Thaiföld, aztán északra, tudod már, hogy a zöld füvet szeretem, meg a domboldalt, reggelit friss sajttal egy hüvös hajnal után. Szép vagy nekem. Mint három és fél vodka után Tatjána.
Megy kifele belőlem valami, áramlik, könnyebb lettem, nem hajt semmi; valahogy jó minden. Veled. Az anyuról mesélek, tágra nyílt szemmel, ámulva figyelsz, nem hiszed a szavaimat; a csodát se lehet gyorsan megszokni.
Hátrahajtott fejjel nézzük az eget, mindenhol felhő, nem látjuk a csillagokat. Mi nézzük tovább.
Horák Árpád 