(1040.) Templom neked

Templomot építek neked, a tornya a napig ér majd, meg tovább egy kicsit. Felfele törünk együtt, vörös láng lesz és fehér, ami körbevesz, ahogy emelkedünk. Lent hagyjuk a feketét a sárban, a szél szárítsa keményre, taraja legyen éles, papirt vágóan éles, mint a sárganyelű kés a konyhában. Amit a Krencsó bácsi hozott.

Imákból épül ez a templon, meg szavakból, szépekből, széttépett szövetkabát daradokból, meg az utolsó mosolyodból; ott a körforgalomnál. Meg az emlékekből.

Hogy milyen szépen tudsz szeretni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s