Azt az érzést keresem, amitől jól alszom a beszélgetésünk után, amikor a szíved az enyém mellett dobban, azt a hányatott sorsú kutyák szemébe fényt varázsoló csodát, amitől a mosolyod mélyről jön, és szeretetet ad idegeneknek, csak úgy, mert közben elfelejti minden fájdalmát. Tudom, hogy Te is ezt keresed. Cseréljünk! Én neked adom az enyémet. Talán semmit sem ér, de akkor ketten leszünk egyek. Azt az érzést keresem, amitől minden leszek, egy veled és a világgal a rózsaszín szirmú fák alatt, látva a lényeget, a fontosat; még ha nehéz is. Azt az érzést keresem, ami lebegve követ, és képessé tesz a figyelem megtartására az élet orkánján át. Ezerkilencszázhuszonhétben születtem. Nem jó korban az elődök és az utódok szerint. De ez az én korom.
(1059.) Azt az érzést keresem
Horák Árpád 