Carol tanította meg a csoporttal játékot, és Carolról mindenki tudta, hogy északról jött, azok meg mind megbízhatatlanok. Egyszerű volt a mondóka, közben ide-oda kellett futni, a gyerekek valahogy mégsem szerették.
Ha egy napot kibírok nélküled, kibírok egy hetet is. Ha egy hetet kibírok nélküled, kibírok egy hónapot is. Ha egy hónapot kibírok nélküled, kibírok egy évet is.
A gyerekek nem mondták vele a verset, csak álltak mozdulatlanul. Nem az zavarta őket, hogy nem értik. A versek nagy része értelmetlen volt. De volt valami Carol szemében. Ahogy kántálni kezdte, hogy ha egy napot kibírok nélküled, minden tekintet rátapadt. És soha nem volt akkora csend az óvodában, mint akkor.
Horák Árpád 