A hátsó boxban ülök le, bár már nem szeretem annyira, mióta bekameráztak. Nem rendelek, megvárlak, jók ezek a beszélgetések veled. Nyugodt és békés lesz tőle minden. Kint süt a nap, mellettem szobanövény, üres a hely, csak egy asztalnál ülnek.
Megjössz. Kávét iszol sok tejjel, az édesítőt a táskádból veszed elő, közben már mesélsz, az életed regény nekem, folytatásos, amit élőben követek. Néhány szó a szülőkről, aztán a húgaid, végül, másfél órában a kapcsolatod. Újra jönnek a tavalyi sztorik, ugyanaz játszódik le sokadszor, téged nem zavar, újra éled mindig. Én meg hallgatom.
Horák Árpád 