Egy piros rongyot húzott maga után, úgy jött ki a nádasból, emiatt pont úgy nézett ki, mintha kendő lenne a nyakában, és egy divatbemutatóra készülne. Délután fél négy volt, mégis az éjszakai magabiztosságával haladt előre, óvatosan, mégsem félve. A tó környéki békák miatt járt oda, kölykei voltak, a szájába hét békát is el tudott vinni az odúig, a kölykei meg mindig éhesek voltak. Nem a kitaposott ösvényt használta, azon a helyi iskolások bringáztak le a tanösvényig, azt a hátsó, mocsártól büdös utat használta, amit csak az öreg Gregorics, amikor lement, hogy a hínárt kiszedje a patakból.