A hátsó lépcsőn mentem fel, azon a lépcsőn, ami minden régi bérházban az udvarról nyílt. Ez egy modern épület volt, a tervező mégis rakott bele egy eldugott kis ajtót, ahol a lépcső elindult, és a központi klíma gépháza mellett felvitt a tetőtérbe.
A kisajtó előtt volt egy kert. Háromféle virágot ültettek bele, körkörösen: piros, sárga és kék virágokat. A piros volt középen, így aztán a kékből lett a legtöbb, abból az apró virágos, fehér közepű, kis bokrokban növő virágból, ami a nagymamám teraszát is körbevirágozta. A tetőtérből nem lehetett látni az ágyást, az olyan közel volt a falhoz. Mielőtt elindultam felfele, letéptem egy sárga virágot Rebeccának.
Hogy örömet okozzak vele.
Horák Árpád 