(1235.) Két rész eső egy rész napfény

Ibolyából váltott világoskékre az ég, a felhők lassan úsztak el az ablak előtt, az eső meg úgy verte az üveget, mint amikor slaggal locsolsz: ritmusosan kopogtak az óriás cseppek, hogy aztán lassan folyjanak le a párkányig. Őszi eső volt, de nem a hideg, nyálkás, ami a ruhád alá kúszik, ez még a nyarat idézte, barátságos felhőből esett, a port jött elverni, nem sárrá változtatni a világot.

Kisütött a nap. A szivárvány a dombok mögül indult, a templomnál ért véget, és olyan volt, mint egy kifestő tökéletesre színezett végeredménye.

Evangeline elővette a telefonját, fotózni akart, de tétovázni kezdett. Előző nap Mark nem jelentkezett. Úgy volt, hogy együtt mennek az iskolabálba, de a pletykák aggasztották Evangeline-t. És most ez. Mark nem jelentkezett.

Elállt az eső. És az esővel elment a szivárvány is.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s