(1347.) Léggömbök

Sarah piros lufit akart, egyszínű pirosat – de az nem volt. A lufik színesek voltak meg mintásak, volt köztük nyúl alakú nagy füllel – de egyszínű piros az nem.

De Sarah pirosat akart.

Csak állt a lufik mellett, mintha arra várna, hogy az egyik átváltozik.

Az anyukája kézen fogta, és a vattacukros felé húzta, a kis Sarah szomorúan nézett vissza, sóhajtott, aztán lehajtott fejjel a vattacukroshoz lépett. Zöldet kért. Alma ízű, ezt mondták neki. Nem érzett alma ízt, csak émelygős édeset, összeragadt a szája, az öccse meg közben a kezének csapta a saját lila vattacukrát, ettől ragacsos lett, és még boldogtalanabb.

Sarah piros lufit akart.

Álmában látta egyszer, fogta a zsinórját, az felemelte az égig, angyalok mosolyogtak rá, ő meg olyan békésen ébredt, mint még soha.

Az apját is látta.

És látni akarta megint.

Ahhoz pedig piros lufi kell.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s