Erős hidegfront érte el a várost, és megrekedt a hegyek között. Tíz fokot esett a hőmérséklet, a tavaszra még várni kellett, az ibolyák szégyenlősen bújtak meg a fűszálak között, a feszültség egyre nőtt, türelem sehol, a mélyben rejtőző félelmeink meg remegővé változtatták az izmainkat.
Így kezdődött a hét.
Kereséssel.
Kerestük az okokat, a magyarázatot tetteinkre, feloldozást a bűneinkre és a reményt, hogy hibáink nem ölik meg végleg a szépet.
Kerestük egymást.
.
Mert milyen nap az, amikor mindenki szembe jön az autópályán?
Front van akkor, talán kettős, vagy napkitörés éri el a földet, hogy idegeink érzékenységét a végletekig fokozza, közben meg a lelkünk mélyéről feltörő fájdalom játszik velünk.
Az játszik.
Hagyja, hogy magyarázatokba fojtsuk az igazságot.
Mert minden könnyebb így.
.
Aztán elmegy a front.
És megint nem sikerült őszintének lennünk.
Horák Árpád 