(1423.) Front

Erős hidegfront érte el a várost, és megrekedt a hegyek között. Tíz fokot esett a hőmérséklet, a tavaszra még várni kellett, az ibolyák szégyenlősen bújtak meg a fűszálak között, a feszültség egyre nőtt, türelem sehol, a mélyben rejtőző félelmeink meg remegővé változtatták az izmainkat.

Így kezdődött a hét.

Kereséssel.

Kerestük az okokat, a magyarázatot tetteinkre, feloldozást a bűneinkre és a reményt, hogy hibáink nem ölik meg végleg a szépet.

Kerestük egymást.

.

Mert milyen nap az, amikor mindenki szembe jön az autópályán?

Front van akkor, talán kettős, vagy napkitörés éri el a földet, hogy idegeink érzékenységét a végletekig fokozza, közben meg a lelkünk mélyéről feltörő fájdalom játszik velünk.

Az játszik.

Hagyja, hogy magyarázatokba fojtsuk az igazságot.

Mert minden könnyebb így.

.

Aztán elmegy a front.

És megint nem sikerült őszintének lennünk.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s