A májusi reggel idegesítette Fairlanet. A feje balra fordulva betikkelt, előre meredt, és a hűtő ajtaján tükröződő napfénnyel kezdett szemezni.
Haragudott a világra.
Ilyen volt a reggele, a szokásos reggele, rossz gondolatok foglalták el a fejét, leült a vaskályha melleti alacsony székre, és a kályha fölé tartotta a kezét.
Tudta, hogy nem gyújtott be, nem is fázott igazán, nem tudta, miért csinálja ezt, és tudta, hogy nem tudja.
Nancy. Ő volt a baj. A meleg, barna szeme, az érdeklődése arról, hogy hogy van, arról, hogy kinyitotta neki az ajtót, amikor eljött a boltból, ahova túl gyakran járt, és ahol túl sokáig maradt.
Nancy biztos sajnálja. Talán a lába miatt, vagy a heg miatt az arca bal oldalán. Vagy a jobb oldalán, ha tükörből nézte.
Horák Árpád 