.
.
Fairlane Nancy szemét nézte, Nancy ott feküdt mellette, azt mondta, reggelig marad, vagy ha Fairlane akarja, örökre.
Fairlane fogta a kezét, az oldalukon feküdtek, egymással szemben, Fairlane nehezen lélegzett, egész délután takarított, tudta, hogy semmi értelme, és mégis – szebbé akarta tenni a házat Nancynek.
Nancy nem törődött a házzal. Nem foglalkozott a kopott kanapéval, ami addig jó volt Fairlanenek, de hirtelen ócskának látta, nem foglalkozott a porcicákkal, csak fecsegett Fairlanenek, valami póniról, amin gyerekkorában lovagolt egy vásáron.
Nancy otthon érezte magát.
Fairlane nehezen higgadt, Nancy nem nyugtatta, és mégis.
Fairlane Nancyitől nyugodott meg.
Horák Árpád 