Nancy reggelit készített, mire Fairlane felébredt. Fairlane még soha nem aludt fél tizenkettőig. Frissen és boldogan ébredt, Nancy csak biccentett felé a fejével, ahogy kilépett a teraszra, folytatta a seprést, a szeme mosolyogva követte, ahogy az az asztalhoz ült.
– Kész a kávé. Jövök én is. Reggelizek veled.
.
Nancy Fairlane ölébe ült, amikor visszajött, egy konyharuhával törölgette a kezét, aztán végigsimított Fairlane arcán, katonákat kezdett gyártani, és egyesével Fairlane szájába adta.
– Lemehetnénk a tóhoz.
Fairlane bólintott. Neki mindegy volt, mit csinálnak.
Csak Nancyvel legyen.
Horák Árpád 