Nagy fák nőttek a tó partján. Nancy plédet térített az egyik alá, aztán Fairlane ölébe feküdt, majd felnyúlt a kezével, és a hosszú forradást simogatta az arcán. Fairlane mesélte már neki, hogy egy hinta hasította fel hat éves korában. És aznap este hallotta, hogy a család, akinél akkor lakott, arról beszél, hogy még jó, hogy vele történt ez, nem mással, merthogy neki mindegy, hiszen úgyis nyomorék.
Ez jobban fájt neki, mint a seb.
Nancy csak hümmögött akkor. Fairlane tudta, hogy Nancy ugyanolyan jól ismeri az embereket, mint ő.
Nancy mondta, hogy neki is van története, és hogy egyszer majd elmeséli. Szomorú volt a szeme.
Akkor először.
.
Nancy csirkecombot vett elő, és beleharapott. Nyál csordult le a szája szélén, nevetve mondta, hogy csiklandozza, teli szájjal nevetett közben, apró húscafatokat köpdösve maga köré.
Nancy mindent szívből csinált. Még a köpdösést is.
Horák Árpád 