Egy karmán lógott az ágytakarón, és bánatos szemmel nézett felfelé. Nem nyávogott, próbálta visszahúzni a körmét, de az beakadt a szálak közé, és nem mozdult.
.
Három napja lakott az új gazdájánál, a Gábriel nevet kapta a keresztségben – pedig lány volt szegény -, szóval három napja lakott ott, de még nem sikerült feljutnia a franciaágyra. A próbálkozások után, a sarokba ült, a fejét forgatva nézte a sarkokat, mintha ott valami roppant fontos dolgok lennének, majd kirohant a konyhába, és ott megpróbált feljutni egy székre.
Az sem sikerült.
Két hónapja született. Barna és szürke foltos, fehér cica volt.
.
Lepottyant az ágytakaróról, kigalloppozott a nappaliba, és leült a szőnyeg szélére, és a fejét oldalra fordítva várta a simogatást.
Jött a simogatás, és kapott egy puszit is, ettől megrándult a farka, és mindkét mancsával előre csapott.
Tágra nyílt szemmel várta a következőt, hogy elrepítse, megigézze, és a már nem fokozható boldogságát rózsaszín köddé változtassa – örökre.