A harmadikon lakott, eggyel a negyedik alatt, és eggyel a második felett. Az első emelet nem is volt igazi emelet, magasföldszint az volt inkább, alatta pincével, de a pince se volt igazi pince, ablaka volt ugyan, meg ajtaja, de lépcső nem vezetett le hozzá, csak át kellett lépni a küszöböt, és az ember mindjárt ott tálalta magát.
Szomorkodott is ezért a pince.
Mesélte fűnek fának, hogy nála sötét van, ő tehát egy igazi pince, de ő maga sem hitt ebben.
Ilyen házban lakott Százszorszép, sok-sok éve már, míg egy nap beállított hozzá a főhivatal főhivatalnoka, hogy egy hete van, lejárt az ezer esztendő, költözzön ki, de izibe.
Sírt, rítt Százszorszép, hova mehetne ő ezer esztendő után?
Hacsak..
És akkor Százszorszépnek épületes ötlete támadt.
Horák Árpád 