(1483.) Nem baj

Constance kilencvennégy éves volt, amikor tíz év után Robert meglátogatta az otthonban, virágot hozott, de Constance érezte, hogy csak azt jött megnézni, mikor hal már meg.

Constance szellemileg teljesen ép volt, minden kedden lenyomott egy parti sakkot az öreg Kriszcsenkó Feri bácsival, és rendre meg is verte. Szerdánként meg eljárt a könyvklubba, de azt nem élvezte annyira, csak egy taggal tudott az aktuális regényről beszélgetni, mert a többiek annyira demensek voltak, hogy arra sem emlékeztek, mit mondtak egy perccel korábban.

Constance kedvenc napja a csütörtök volt. Akkor kimenőt adott magának, elsétált a Wellington parkba, és várta az udvarlóját. A parkot valójában nem Wellington parknak hívták, Constance nevezte el így egy lánykori regény után, ahol a főhős egy fess, Wellington nevű angol nemes volt.

Leült a padra, elvette a csokrot Pierce kezéből, és hagyta, hogy az szépeket mondjon neki.

Kilenc hónapja találkoztak, Pierce kitartó volt, havonta megkérte a kezét, két hetente meg kézműves bonbont hozott neki, amit az unokája gyártott két utcával lejjebb.

Constance minden hónapban kikosarazta Piercet.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s