(1493.) Horgászat délelőtt

Ben mindig tíz után vitte ki a fiát a tóra, így kettőre otthon voltak egy kései ebédre, és Mary még a halat is megpucolhatta napnyugta előtt.

Mindig fogtak valamit.

Carl csak erre emlékezett, meg a délelőtti időpontra, a forrón sütő napra, és arra, hogy az apja mesélt neki. Az öreg nem volt csendes horgász, sört ivott, többet, és aztán mesélt, mesélt, mesélt.

Arizonáról, a csordákról, szép lányokról, akiket még az anyja előtt ismert, meg a Konrad Lenzhez fűződő örök barátságáról.

Carl mindig kiment a tóra délelőtt, amikor rátört a hiánya.

És soha nem fogott semmit.

.

És mindig boldogan érte el a partot.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s