Ben mindig tíz után vitte ki a fiát a tóra, így kettőre otthon voltak egy kései ebédre, és Mary még a halat is megpucolhatta napnyugta előtt.
Mindig fogtak valamit.
Carl csak erre emlékezett, meg a délelőtti időpontra, a forrón sütő napra, és arra, hogy az apja mesélt neki. Az öreg nem volt csendes horgász, sört ivott, többet, és aztán mesélt, mesélt, mesélt.
Arizonáról, a csordákról, szép lányokról, akiket még az anyja előtt ismert, meg a Konrad Lenzhez fűződő örök barátságáról.
Carl mindig kiment a tóra délelőtt, amikor rátört a hiánya.
És soha nem fogott semmit.
.
És mindig boldogan érte el a partot.
Horák Árpád 