(1570.) Ha felnézel

Ott vannak a csillagok.

.

Ott fenn, ahol a sötétség mutatja porszemnyi létezésed, ott vannak a csillagok.

Félhomály nyitja lelkedet, annak, kivel vagy, pillanatba sűrítve a napod, elfedve a gondolataidba férkőzni akaró kétségeidet.

Jó ez.

Persze nem jó, de mégis, enyhülést hoz, mintha a Balatonba merülnél egy forró nap után, a hamisságát meg nem hagyod áthatolni a fallá keményedett ködön, elég volt, küzdeni minek, a könnyű út is út, az is elvisz; a másik végét meg úgysem ismered.

Jó ez.

Persze nem jó, halott vágyaid mellőzni mégis segít, transzparensen mutatni nem kell semmit, nem is akartál, önigazolásba forduló szavak helyett nem választasz mást, a fekete is szín – miért lenne minden fehér?

Jó ez.

Persze nem jó.

De erődet letenni pajzsként a földre a csata előtt, az ismerős, szállhat madár föléd, ha felnézel, nem látod a napot, a sötétkék is szín, a csillagokat elfedő felhők meg nem vetnek árnyékot oda, ahova nézni csak egyszer lehet.

.

.

Nem jó ez. Nem jó.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s