A bika kettőt bőgött, a másodikat panaszosan, aztán lépett előre egyet, és a két mellső lába belesüllyedt az iszapba.
Már évekkel korábban kotorni kellett volna a tavat.
.
George még nem látott ekkora állatot, lehetett vagy négyszáz kiló. Ahogy megmozdult, hullámok indultak el a másik part felé. A nyakán közben aranylóan csillant meg a holdfény, a tücskök meg abbahagyták a ciripelést – mintha a világ minden figyelme fordult volna a fenséges állat felé.
Hajnali kettő volt.
George két perce tette le a bögréjét, kávét ivott, nem tudott aludni, a terasz előtt a fűben egy béka ugrott nagyot, George meg nem értette, hogy mit keres a háza előtt, ahelyett, hogy aludna.
A bika újra felbőgött.
George az erdő felé fordította a fejét, a vinnyogó hang irányába, és grimaszt vágva konstatálta, hogy a pelék megint túlszaporodtak a nyáron.
Horák Árpád 