(1583.) Szeresd a csillagokat

Hat óra után történt. Hugh álmosan sétált le a parkolóba, enerváltan kereste a kulcsát, és várta, hogy magához térjen.

Nem aludt éjszaka, ólmosan nehéznek érezte a tagjait, az energiája valahol máshol volt, de a bolt a város másik végén volt, és nagyon nem tálalta a helyét, így jó ötletnek tűnt kimozdulni.

Csinálni valamit.

Hugh várta a hívást. Napok teltek el, a várakozás meg kiölte a pillanatokból a szépet, csak vonszolta magát egyik helyről a másikra, hogy teljen már el végre az idő.

A telefon nem akart csörögni.

.

Három hete kezdődött. Egy fitness guru mesélt a terhességéről, és arról, hogy a szülésig leállt az élete, és hogy ez mennyire zavarta.

Hugh rájött, hogy ugyanezt csinálja. Vár.

.

Lassan hajtott át a városon, az utakon csak néhányan közlekedtek, igazi vasárnap délelőtt volt, mindenki otthon, nem kellett munkába menni vagy a gyereket az iskolába vinni, nem voltak dugók, Hugh átsiklott a körforgalmakon, nem élvezte napsütést, és erősen markolta a kormányt, remélve, hogy úgy jobban figyel.

A nő akkor szólította meg, amikor kiszállt a kocsiból. Három autó volt ott összesen, az egyik Hugh kétéves Fordja, a nő odament hozzá, és megkérdezte, hogy segitene-e neki.

Hugh minden érdeklődés nélkül nézett rá, és bólintott.

Segít.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s