Fél év. Ennyi kellett hozzá.
.
Sokszor azt gondolom, hogy mindenki tudja azt, amit én. Hát nem.
Fél év kellett hozzá. Na, jó. Majdnem hat hónap. Néhány nappal azért kevesebb.
.
Evidensnek tűnhetett volna, mégsem volt az.
Az egész olyan volt, mint egy lépcső. Vagyis olyan lehetett volna. Egyik lépes a másik után. Egyre magasabbra. Fel a célig.
Nem látta.
Én azt hittem, látja. De nem. Pedig ott volt az orra előtt.
Aztán persze eljött a pillanat, amikor felfele tört, mint hegymászó a csúcs felé, és az egyszer már megjárt utat ismételni újra és újra könnyű.
És akkor meglepett. Igazán.
Van új út is, negmutatta. Játékosan, kicsit rejtőzködve, de megmutatta.
.
Horák Árpád 