Frank elvitte Grobbyt egy erdei házba, fel a hegyekbe, fenyőfák alá.
Sötétedés előtt Frank tüzet rakott, az égen csillagok világítottak, őzek motoszkáltak a fák között, denevérek köröztek a levegőben, Grobby egy nyugágyban feküdt, pohárral a kezében, nyugalom ülte meg a teraszt, egy szép éjszaka ígéretével.
Lassan hűlt le a levegő, szélcsendes, májusi este volt, a forrón sütő arkansasi nap már eltűnt a dombok mögött, de csak hogy hajnalban az ablakon besütve ébressze őket.
Frank és Grobby hosszú sétára indult, a hegygerinc alatti barlangrendszer felé, egész nap kint maradtak, szendvicset ettek a patakparton, és Grobby áfonyás, mentás szörpjét itták.
A harmadik napon Grobby hasfájással ébredt. Lementek a városba, ott összefutottak Frank egyik unokatestvérével. Lidia hívta őket, vacsorázzanak náluk, igent mondtak, az egy vacsorából meg három lett, és örök barátság Lidia és Grobby között.
Horák Árpád 