(1874.) Van egy kék tó a fák alatt 3

Grobby az áfonyabokrot metszette, nem sietett, a héten az első napja volt, amikor nem kellett rohannia.

Grobby szerette az áfonyát, mégsem figyelt, tudta, hogy döntenie kell, ez megzavarta, és elhessegette volna végleg az előtörő gondolatait, de azok nem hagyták magukat.

Mindig visszatértek.

Grobby leült a bokor alá, jól esett neki az árnyék, rendszerezni kezdte a történéseket, elhúzta a szájat a nagy katyvasz láttán, és tudta, hogy nem fog dönteni.

Jó ez így.

.

.

Grobby megkerülte a várost, délről hajtott rá a négysávosra, lassan vezetett, hagyta, hogy az emlékek előjöjjenek.

Itt nőtt fel.

És most újra itt van.

.

Leparkolt a ligetnél, besétált az első padig, Frankre gondolt, és arra, hogy mit mondana.

Az első árnyék azonnal átsuhant az arcán, aztán még kettő követte, Grobby nem hagyta magát, kemény lett, érzéketlen, a gondolat, ami mindig, akkor is kisegítette:

Jó ez így.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s