(1988.) Virágszekér 2

A ragu úgy nézett ki a kék szegélyes fehér tányéron, mint egy Instagram fotó (csak ez igazi volt). Michell mindig gyönyörűen tálalt. És istenien főzött.

A lábszárat Ben hozta Pietrótól, a fiú most is elmondta, hogy a húst egy speciális hűtőben érlelik, és hogy jó marha hús csak náluk, meg olaszorszagban van, meg a franciáknál. És hogy magyarországra véletlenül se menjen bélszínt enni, mert azok ott semmit nem tudnak. Ben akkor is bólogatva hallgatta, közben az argentinokra gondolt, de Pietro azokat is lehúzta: tenyészteni tudnak, de aztán ennyi.

Párizsról is mesélt, a rengeteg étteremről, meg arról, hogy régen minden királyi udvarban franciául beszéltek, kezdve a Romanovoktól, a poroszokon át az angolokig.

Bent meglepte a fiú tudása, az mosolyogva csomagolt, és beszélt mindenről, az óhazáról, családról, meg valami ősi tudásról.

Ben tudta, hogy Pietro negyedik generációs bevándorló, Európában is csak egyszer járt, Olaszországban meg csak három napot maradt, felment inkább északra – a svédek jobban érdekelték.

.

Michell végigsimított Ben arcán. Ben félig lehunyta a szemét, mindig különlegesen hatott rá Michell mozdulata. Elérte a lelkét. Ben hagyta, hogy valami mély szomorúság szétáradjon benne, de csak egy pillanatra, aztán egy alig észrevehető intéssel el is küldte a bánatot, és Michell gyönyörű, zöld szemébe nézett.

Michell leült Bennel szemben, Ben rákérdezett a napjára, Michell meg egyből beszélni kezdett.

.

Ben pedig hallgatta.

Kategória: .

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s