Szerző: Horák Árpád

Azt az érzést keresem, ami végtelen szivárvány mögé dobja a hajadat, meg egyszerre száz virágot hagy kinyílni, és szép zöld bársonyt hoz eléd nézőként reggel, mert nem engedi másra vágyni a szívedet. Egység ez, meg hadseregek ellen vonuló vihar, tengert korbácsoló széllökés, meg a szálloda legfelső szintje, ahova soha nem jutsz be. Hisz nem is… Tovább (1061.) Azt az érzést keresem 3 →

Öntődében dolgozni nem nagy élmény. Tényleg. Megrövidíti a rövid életed. De Sarah vár otthon. Mondja, hogy keressek aranyat Yukonnál, de én nem teszek nekem nem tetsző dolgokat. Sarah csak nézi a szemem. Aztán elmondja, mit lát. Lelát oda, ahova én sem. Azt az érzést keresem, ami valósággá teszi az álmot, és egyszerűvé a bonyolultat, szépen… Tovább (1061.) Azt az érzést keresem 2 →

Azt az érzést keresem, amitől jól alszom a beszélgetésünk után, amikor a szíved az enyém mellett dobban, azt a hányatott sorsú kutyák szemébe fényt varázsoló csodát, amitől a mosolyod mélyről jön, és szeretetet ad idegeneknek, csak úgy, mert közben elfelejti minden fájdalmát. Tudom, hogy Te is ezt keresed. Cseréljünk! Én neked adom az enyémet. Talán… Tovább (1059.) Azt az érzést keresem →

Shane és Frog a második kasszánál álltak, amikor a támadás történt. Egy karton tej volt már csak hátra, amikor lövések - pontosan három lövés - eldördültek, és hetes kasszánál álló nő összeesett. Később Frog megtudta az alattuk lakó kutyasétáltatótól, hogy a nőt Alicenek hívják, a férje két éve elhagyta, és hogy narkolepsziás. Pont a lövések… Tovább 1058. nap →

Nem tudom mi ez. A körtefa előtt hever, fehéren, mint a napon száradt csont. Masszaként terül szét, szabályos kör alakban, nem úgy, mint egy bálnahányás, kérges felszíne meg barázdáltabb a vén Náncsi arcánál. Nem én tettem ide, az elöljáró gyanakodva méreget, az orrát horkantva felrántja, - ne számítson bizalomra itt az, aki még csak harminc… Tovább 1056. nap →