Szerző: Horák Árpád

Európai vonásokat viselő japán volt. Az a fajta, akit mjndenhol a világon szépnek látnak. Egy kisvárosi, senki által nem nézett tv kiküldött tudósítója volt. 2018.10.13-án indult el a világhír felé. És meg sem állt addig. Minden a citromsárga bőrszoknyájával kezdődött. Trüshi vékony lány volt, ötven kiló alatt, és azon a napon a városra lecsapó orkán… Tovább (1235.) Trüshi Thekibana →

Nem volt teljesen fekete, mint a többi, és pár hónapos korában eltörött a farka, ezért amikor végigsimítottak rajta, volt egy döccenés a végén, amitől az egész valahogy diszharmonikussá vált. Egy éves kora előtt még kifejezetten kicsi volt, és az eset, ami vele történt, annyira hihetetlen, hogy egy kisvárosi lap még újságírót is küldött. Egy lány… Tovább (1235.) Kiscica →

Zúzmarás a reggel, Bakonybél másodszor tündököl az évben, nyáron smaragdzöld lombok között ébred a pára, turistát csinál a helyiekből, és vasárnap reggel túrós rétes friss illatával teríti be a falut. A késő ősz más. Megfagy hajnalban a víz, a róka gyakrabban jár a körtefa alá, a kémények délután füstölni kezdenek, a kocsma sötétedéskor bezár, végre… Tovább (1235.) Rab vagyok a titkok között →

Ibolyából váltott világoskékre az ég, a felhők lassan úsztak el az ablak előtt, az eső meg úgy verte az üveget, mint amikor slaggal locsolsz: ritmusosan kopogtak az óriás cseppek, hogy aztán lassan folyjanak le a párkányig. Őszi eső volt, de nem a hideg, nyálkás, ami a ruhád alá kúszik, ez még a nyarat idézte, barátságos… Tovább (1235.) Két rész eső egy rész napfény →