Szerző: Horák Árpád

Templomot építek neked, a tornya a napig ér majd, meg tovább egy kicsit. Felfele törünk együtt, vörös láng lesz és fehér, ami körbevesz, ahogy emelkedünk. Lent hagyjuk a feketét a sárban, a szél szárítsa keményre, taraja legyen éles, papirt vágóan éles, mint a sárganyelű kés a konyhában. Amit a Krencsó bácsi hozott. Imákból épül ez… Tovább (1040.) Templom neked →

Sárga és kék felső volt a lányokon, az ujja végén arany szegéllyel. Ikrek voltak, de a hajukat is másként hordták mióta Patrícia megszületett. Nem beszélték meg, nem volt nagy, titkos egyezség, egyik reggel ébredés után így öltöztek, és ez megmaradt azóta is. Nyolc éve és két hónapja kezdődött a háború az ikrek és a húguk… Tovább 1037. nap →

A sír jobb oldalán állt a család, a rokonok és az ismerősök jóval mögöttük, a fenyőfák árnyékában. Rekordmeleg augusztusi délutánokat idéző hőhullám gyötörte a várost, a tisztifőorvos negyvennyolc órája elrendelte a harmadik fokozatú hőségriadót, a nyolcvan felettiek halálozási rátája meg megugrott, temetés temetést követett. A fiú, - aki az anyját jött temetni -, lassan, nehezen… Tovább 1035. nap →