Szerző: Horák Árpád

Százhatvanhét éves csontváz és egy fekete, fából készült, hosszú kajak érkezett a múzeumba. Helen vette át. Nem ő volt az ügyeletes, de Frank részegen már nem vette fel a telefont nyolc óra után. És minden csütörtökön részeg volt. Helen sötétben ért a parkolóba, a bejárathoz közel állt meg, kirázta a hideg a szilfák baljós árnyékától… Tovább (1199.) Világosban gyertyát ne gyújtsatok →

A Rapa név a középiskolában ragadt rá, mindenki úgy tudta, bár ő állította, hogy sokkal előbb, és hogy ő adta magának. Barbarának hívták. Ezt szinte mindenki csak a temetésén tudta meg. Ő Rapa volt, így ismerték. Hosszú fekete haja volt, egy ősz szál nélkül, kontyban hordta, piros vagy fehér szalaggal átkötve. Az állambiztonság három héttel… Tovább (1198.) Rapa →

Hetvennyolc. Rebecca számolta. Végig számolta. Tudta, hogy nem tévesztette el. Pontosan hetvennyolc volt. Az út hazafelé a szokásos volt. A hőség enyhült ahogy beért az erdőbe, a fák között hűvös szél fújt, szólt a zene, és Rebecca a semmibe révedve vezetett. Olyan nap lehetett volna, mint a többi. De nem olyan volt. Három és fél… Tovább (1197.) Dom →

Német neve ellenére Charles hosszú újvilági családfát tudott felmutatni, amely visszanyúlt jóval a függetlenségi nyilatkozat előttre. Kilencvenegy éves volt, amikor meghalt, meg akartra érni a százat, maga sem tudta miért, egész életében egyedül élt. Nem maradt utána semmi. A városházán kisebb vita bontakozott ki, mert két képviselő díszes temetést akart. A Checken lány meg a… Tovább (1196.) Szép temetést Charles Wernernek →