Szerző: Horák Árpád

Én öltem meg az apámat. Kislányként sem tudott már nemet mondani nekem. Huszonegy voltam, amikor az expedíció indult, ő meg akarta kímélni a családot, kijelentette, hogy marad, de hát mi mit mondhattunk volna? Anyám, a nővérén és én is azt mondtuk: menj! Bűntudatom lett volna, ha visszatartom. Ez az ő expedíciója volt. A fő műve.… Tovább (1195.) Bűntudat csere →

A komód felett volt a lyuk, Josh a komódon ült, és őt nézte. Három hónapja nem látta, akkor is csak a fasornak arról a végéről tudta figyelni, ahonnan a szikrázó délelőttökön csillogó angyallá varázsol minden süldő lányt a nap. Nem tudta a nevét. Volt az a kendő a monogrammal, de John már címet akart, nevet… Tovább (1193.) Ő →