Szerző: Horák Árpád

Lebegett. John akasztotta fel, egy vékony cérnaszálon függött, és lebegett. A nap átsütött rajta, narancssárgába borítva a köveket, Sue fia állt előtte, és bámulta, áhítattal, Sue meg aggódó tekintettel figyelte a fiát. Kevin figyelemhiányos tudatát csak a napfény kötötte le. A csillogás lelassította, órákra odakötötte egy szikrázó levélhez, vagy bármihez, ami a szivárvány színeit szórta… Tovább (1151.) Nap a város felett →

Sentel rendelte meg az ételeket, Marje kérte meg, kihangsúlyozta neki, hogy csípős nem lehet közte. Akkor már hét hónapja ment a veszekedés, arra egyikük sem emlékezett, hogy min is kezdődött, de már nem volt visszaút, Marje beadta a válókeresetet. Sentel a nyolc ételből hetet extra erős pepperónival rendelt, külön megkérte a srácot, hogy a legerősebből… Tovább (1149.) Pizza vacsorára →

A piros zászlók jobban lobogtak, mint a kék, de a kék nagyobb volt, és valami plasztik szerű külső burok volt rajta. Hét éve rakták ki őket, akkor nyitott az áruház, és azóta senkinek nem jutott eszébe, hogy lecserélje őket. Az üvegportál elviselhetetlenné fokozta a nyári meleget, a vevők menekültek, az eladók vizes törölközővel hűtötték magukat.… Tovább (1148.) Alfa →

Alakult, formálódott a tengerpart, mióta a hurrikán sziklákkal rakta tele az ösvényt. Két hétig teljesen járhatatlan volt, addig ment a vita Kirkeshner és a többi falusi között. A család ott vesztette el Jarst, és akkor isteni beavatkozásról, átokról, rontásról és végzetes csapásról beszéltek, amit a falu helytelen élete hozott a fejükre, és azt az egyetlen… Tovább (1147.) Ösvény →