Szerző: Horák Árpád

A rozsdás kerítés mögül figyelő lekonyult fülű kutya szőre alig borzolódott fel a viharos széltől. A nő - a rózsaszín sportcipőjében - akkor szállt ki a kanárisárga terepjáróból, amikor a szél szünetet tartott, hogy aztán újult erővel csapjon le újra a vihar végében hiába reménykedőkre. Cassii - így hívták a nőt - beletűrt élénkpiros tüskehajába,… Tovább 836. nap →

Szenvedélyes, gyújtó hangú beszéd után indultak meg a lövészárkok felé. Kate, amerikai önkéntesként, leszorított mellel, rövid hajjal, és műpajesszal sorjázott be a többiek közé. Eddig nem jött rá senki, hogy bátyja papírjaival kelt át az óceánon, hogy a franciák oldalán harcba szálljon, - minden ellen, amit gyűlölt. Már kislány korában biztos volt benne, hogy harcolni… Tovább 835. nap →

Az ajtón túl kezdődött a vörös gránit kövezés, ami ambivalensé tette az amúgy heterogén házat. A tulajdonos állította, hogy a római korból származik, és kelta rabszolgák keze munkája. A szomszédok boldogan hittek neki, eszükbe sem jutott, hogy utána nézzenek az igazságnak, senkinek nem állt érdekében, hogy kiderüljön, az egész csak két éve gördült le egy… Tovább 833. nap →

A fény áttört az ágak között, és felforrósítitta a követ, ami mellett Winehouse ült. Ahogy a könyvét megfordította, a kézfeje a sima, lapos felülethez ért, az - mintha elektromos tűzhelyhez nyomta volna -, sistergő hang kíséretében felhólyagosodott. Elrántotta a kezét, és az autisták lassúságával az anyja felé fordult. Az anyja pár perce még a játszótér… Tovább 832. nap →

Dühösen lépett fel a trón melletti, bordó bársonnyal bevont emelvényre. A főapát tíz perce ment el, az idő csigalassúsággal haladt, az erős szél meg úgy vágta be a spalettákat, hogy azok hétszer visszhangoztak vissza a katedrális főszárnyában. A hercegnek fájt a feje, minden zaj kínszenvedéssé fokozta a fájdalmát, az előző este szép emlékei pedig viharos… Tovább 831. nap →