Szerző: Horák Árpád

Constance aznap ismét nemet mondott lánykérésre, és a szokásosnál lassabban sétált vissza az apartmanjába. A nagybátyja. A nagybátyja megmondta. Még az arca is előtte volt, ahogy rázta a fejét. Nyolc éves volt, amikor megkérdezte tőle, hogy minden lánynak lesz-e férje. Robert bácsi azt mondta, hogy igen, de furcsamód a fejével nemet intett. Azt mondta, hogy… Tovább (1484.) Nem baj 2 →

Constance kilencvennégy éves volt, amikor tíz év után Robert meglátogatta az otthonban, virágot hozott, de Constance érezte, hogy csak azt jött megnézni, mikor hal már meg. Constance szellemileg teljesen ép volt, minden kedden lenyomott egy parti sakkot az öreg Kriszcsenkó Feri bácsival, és rendre meg is verte. Szerdánként meg eljárt a könyvklubba, de azt nem… Tovább (1483.) Nem baj →

A harmadikon lakott, eggyel a negyedik alatt, és eggyel a második felett. Az első emelet nem is volt igazi emelet, magasföldszint az volt inkább, alatta pincével, de a pince se volt igazi pince, ablaka volt ugyan, meg ajtaja, de lépcső nem vezetett le hozzá, csak át kellett lépni a küszöböt, és az ember mindjárt ott… Tovább (1482.) Százszorszép →

Borobil Boglárka szuszogását hallgatta. Boglárka mellkasa fel-le emelkedett a félhomályban. Alig ettek pár falatot, inkább a bal oldalukra feküdtek, és becsukták a szemüket. Borobil nem tudott egyből elaludni. Boglárka megigézte, felzaklatta és valami gombócot rakott a gyomrába. Borobil izgatott és áhítatos volt egyszerre. Még sosem érzett ilyet. . Aztán két hét után történt valami. Addig… Tovább (1478.) Szándékos szundi 3 →