Szerző: Horák Árpád

- És téged hogy hívnak? - kérdezte Barabil. Az egérlány meghökkent. Dühös akart lenni, mert betolakodtak a sajttal csordultig teli teknőjébe, de nem tudott. Tetszett neki Barabil szeme. - Boglárka vagyok! - mondta csendesen. - Óóó! - Barabil csak ennyit tudott mondani, pedig szeretett volna valami okosat mondani, de semmi nem jutott az eszébe. -… Tovább (1474.) Szándékos szundi 2 →

Barabil, a kisegér, felszaladt a szekrény oldalán, és egy naaaagy ugrással a teknőbe vetette magát. Végre újra itt! - gondolta - Az egérmennyországban! A teknő csordultig volt sajttal, Barabil harapott kettőt a legnagyobb-ból, aztán a bal oldalára feküdt, hogy az igazak álmát aludja reggelig. Ám a szemét is alig hunyta le, valaki dobbantott mellette, és… Tovább (1473.) Szándékos szundi →

Egy karmán lógott az ágytakarón, és bánatos szemmel nézett felfelé. Nem nyávogott, próbálta visszahúzni a körmét, de az beakadt a szálak közé, és nem mozdult. . Három napja lakott az új gazdájánál, a Gábriel nevet kapta a keresztségben - pedig lány volt szegény -, szóval három napja lakott ott, de még nem sikerült feljutnia a… Tovább (1472.) Cicavízió →

Nagy fák nőttek a tó partján. Nancy plédet térített az egyik alá, aztán Fairlane ölébe feküdt, majd felnyúlt a kezével, és a hosszú forradást simogatta az arcán. Fairlane mesélte már neki, hogy egy hinta hasította fel hat éves korában. És aznap este hallotta, hogy a család, akinél akkor lakott, arról beszél, hogy még jó, hogy… Tovább (1469.) Fairlane 7 →