Kategória: .

Ami fontos volt, elmúlt, szépen, mint az éjszaka utáni hajnali köd, ami enged a nap sugarainak, és eloszlik, hogy láthasd a határ felett szálló madarak röptét. Elmúlt, mint az élet, talán fontos sem volt, csak akkor, vagy akkor sem, csak annak tűnt, elhitetve, hogy számtalan tettünk nem ugyanoda visz. Neked kell ez. Az utcán veled… Tovább 654. Nap →

Harmadszor futott neki a bika, mint aki soha nem akarja feladni, fújtatott, kapart, aztán nekirontott a piros-fehér csíkos hordónak. Az pilleként emelkedett a levegőbe, közel háromszáz kiló vas és fa, repült, aztán két fehér vascső közé szorult, örök időkre beékelődve. A közönség csalódottan hördült fel; többet akartak a pénzükért. Vért, halált kívántak, előtte persze ádáz… Tovább 653. Nap →

Huszonhét évvel ezelőtt történt, akkor, amikor még mindketten vékonyak voltunk, és hittük, hogy bármi lehetséges. Karácsony este volt, a nagyobb szobában kínos renddel, lelkesen - és ízlés nélkül - feldíszített fenyőfával, túl sok ajándékkal a gyerekeknek, és ízetlen, hagyományosnak kinevezett ebéddel. Kifelé fordultunk, mindketten, te is, én is, mutattuk a világnak, hogy felnőttek vagyunk, jómódúak,… Tovább 648. Nap →

A szauna párás volt, de hideg. Az utolsó vendég is több, mint két órája visszaadta az öltöző kulcsát. Greg nem látta a szerkezetet, véletlenül hajolt le a márvány pult mögé, mégis ez mentette meg az életét. Nem látott semmi gyanúsat, mondta a rendőrnek, különösebben sokan se voltak. Nem tudja, kinek vannak ellenségei, kétezer vendég volt… Tovább 642. Nap →

A polip ült középen, a két hónap alatt elkészült nyolc karral. Az út rövid volt, és úgy tűnt, nem ment át az üzenet. Nathalie mereven nézte a vezetőülés háttámláját, nem fordult Gregor felé, a nyilvánvaló vonzódás mégis a kocsiban tartotta őket. Gregor beszélt, nem akarta, hogy a pillanat véget érjen, egyszer már elvesztette Nathaliet, ez… Tovább 641. Nap →