Kategória: .

Az árnyék közeledett Lídia székéhez. Délután négy óra múlt, és a fa, ami elfogta a napot, túl nagyra nőtt, ezért három éve tervezték már, hogy kivágatják, de nem lett belőle semmi. Lídia ezért adta be a valópert. Elege lett. Nem bírta már a halogatást. Először zavarta, de túllépett rajta. Aztán zavarta, dühöngött, kiborult és szóvá… Tovább (1139.) Zöld lombú fák alatt →

Hat hónap után jöttek le a pásztorok a hegyről, a bőrüket úgy átitta a faggyú szaga, hogy a kocsmáros az ajtó előtt állított fel nekik asztalt. A falu végi házban lakó három fiú kitartóan követte őket, ők minden létező rosszban benne voltak, bármi nem várt esemény történt, a falusiak őket vették elő, és biztosra vették,… Tovább (1138.) Őket őrizetlenül ne hagyjátok →

Nem telefonált. Nem csetelt, nem fotózott, egyáltalán semmit sem csinált a telefonjával - a kezébe se vette. Lassan sétált a babakocsival a padhoz, megigazított valamit a kislánya ruháján, aztán leült a padra a bankkal szemben, és lassan előre hátra tolta húzta a kocsit, - lassan és szeretettel. A szökőkút még működött. Váltakozó magasságba emelkedtek a… Tovább (1137.) Kismama a főutcán →

Huszonhét méterre állt a háztól, a kerítés mellett. John apja mérte még le a távolságot, az öreg Woichowsky akkor tűzte ki neki a földet, amire aztán a házát felépítette. A patak akkor még a ház előtt folyt, a tavat Stevie születése után alakították ki, csak divatból, egyáltalán semmi szükségük nem volt rá. Aztán az állatok… Tovább (1136.) Exalto →

A harmadik percben jött a piros lap, a németek egyből hátrányba kerültek, és a svédek két perc múlva gólra váltották az előnyt. Karen kiment a büfébe, két csapolt sört kért, óvatos léptekkel vitte vissza, alig volt távol, de már kettő null volt, a stadion hullámzott, Krist viszont nem találta a helyén, annak ellenére, hogy a… Tovább (1135.) Svédország az elődöntőben →