Kategória: .

Júlia három órát várt a buszmegállóban, ahol a lenyugvó nap rézszínűre festette a tölgyfák törzsét, és minden békésnek tűnt, de a madarak hallgattak. Ez a csend, ez a baljós csend félelemként kúszott be a bőre alá, szeretett volna elsüllyedni, hogy láthatatlanná váljon, és egyre jobban húzta össze magát, hogy kisebbnek látszon. A férfi a túloldalon… Tovább 820. nap →

A fánk a lekváros bukta mellé került, és Johnt ez megzavarta. Nem szerette a változást. Eddig ott a túrós batyut találta, az elmúlt két év minden szerdáján, most meg ez. Feldúltan lépett hátra a pulttól, maga elé engedte a soron következőt, a válla többször erősen megrándult, és érezte, hogy elönti a szomorúság. Nem fog tudni… Tovább 819. nap →

Hűségesen követte, vadul bólogatva, többször is a levegőbe ugrott, miközben megkerülte a kutat - teljesen feleslegesen. Aztán újból a gazdája után rohant, és időnként mekegve figyelmet követelt tőle. Carennek nevezték el, furcsa név egy kecskének, mégis mindenki elfogadta, talán az emberszerű reakciói miatt. Már az érkezése utáni harmadik napon világos volt, hogy ez a két… Tovább (818.) A szerelmes kecske →

Az északi oldalon új kerítést emeltetett az önkormányzat, múlt év végéig csak a patak szegélyezte a temetőt, de a felső sarokban álló sírokat vandálok rongálták meg, és félő volt, hogy az eset újra megtörténik. Sárga virággal érkezett a pár, először krizantémot akart a lány, végül szegfű és valami ismeretlen, vidám sárga virág került a csokorba.… Tovább 817. nap →

Másnap a családi vacsora után Crissy azt mondta, már nem akar semmit mondani, úgyis tudom. Sam is velünk volt, egy hete ért haza Koreából. Az apja nyári táborában dolgozott önkéntes nyelvtanárként. Az öccsei Marc és Marvin az egyetemről jöttek haza a születésnapomra. Csodás nap volt. Crissy nem akarta, hogy vége legyen. Az ikrek Sam érkezése… Tovább (816.) Engedj közelebb 12. befejező rész →