Kategória: .

Szeplők borították az arcát, és ez egyáltalán nem illett a barna, göndör hajához és a dús szemöldökéhez. Ha nem mondja is tudtuk volna, hogy az anyja görög, - de mondta. Ártatlan, tágra nyílt szemmel és elnyíló szájjal mesélt, a nővéréről, a családi vállalkozásról és az álmairól. Nem arra vitte az élet eddig, amerre menni akart,… Tovább 784. nap →

Hátrafelé mászott a forró homokban, az egyik ollójával spirálokat hagyva maga mögött. Két hónapos volt, amikor elvesztette az egyik lábát, és az elmúlt tizenhét évben csak csálé nyomok maradtak utána a tengerpartokon. Másfélszer akkora volt, mint a többiek, és lilába hajló vörös színétől különlegesnek látszott. Megszokta már, főleg a gyerekek figyeltek fel rá, botokkal piszkálták,… Tovább 783. nap →

Pattogott és reccsent, aztán úgy omlott össze, mint egy ferde torony, és a rakás tetején fekvő hasáb tompa puffanással landolt a parázsban. Fél órája égett a tűz. Közben a nap lebukott a fák között, és az utolsó sugara sikítva fröccsent szét a mélyzöld lombokon. Kilenc óra lehetett, talán több, későn sötétedett egy meleg nyári nap… Tovább 782. Nap →

Márk hősiesen tömte magába a csokikat, mert csak ritkán adatott meg neki, hogy ezt reggeli előtt tehette, de amikor Bence megjelent álmos fejjel, és leült a pad rövidebb szárnyára, ugrásra készen várta, hogy mikor megy ki a lépcsőházba, hogy megnézze, neki mit hozott a Mikulás. Ő is ott akart lenni. – Bence, drágám! Kint van… Tovább (781.) Aputélapó 8. befejező rész →

Amikor apa belépett a konyhába, Márk teli szájjal, boldogan emelte fel a csomagot felé, mint valami trófeát, és mondott is valami olyasmit, hogy mézdfitkabdam. Apa mellé ült, a feje felett szájon csókolta anyát, ő pedig álmos mozdulatokkal, masszírozni kezdte az arcán körbefutó piros csíkot, amit talán egy erősebb gumi hagyott. – Korán keltél ma, drágám!… Tovább (780.) Aputélapó 7. rész →