– Látod, fiam? – Mire gondolsz, apám? A fáraó nem fordult felé. A fia mellette állt, de ő csak a Nílus sárgán hömpölygő vizét látta, az iszapot, amit a medréből kilépő folyó az épülő palota előtt terített le, mint élő szövetet, ami elhal, és megkeményedik a napon. Három hete tartott az áradás, temérdek aranyat felemésztve,… Tovább 629. Nap
Kategória: .
627. nap
Az őszi nap utolsó, még erős sugarai sötétzöldre festették a sétányt. Az apró kavicsos út, a beton szegély, a kovácsoltvas padok várták őket. Örömet akartak okozni nekik, visszaidézve a jó időt. A park közepén jártak, a tó bal oldalán, a régi körhintánál, amikor a fiú keze a lány fenekére csúszott, magabiztosan, birtoklóan, de szeretettel. A… Tovább 627. nap
622. Nap
Párás szemmel nézett ki oldalra, már a reggel is rosszul kezdődött, és mire elérte az autópálya lehajtót, már háromszor felhúzta magát. Herb nem számított nehéz napra, az út a munkatársaival inkább tűnt kirándulásnak, délutánra edzést tervezett, aztán tovább akarta faragni a hajóját, ami már hétszázhuszonkét napja készült. Amikor először kirázta a hideg, akkor merült fel… Tovább 622. Nap
615. nap
A nő háttal állt, fekete nadrágban, és a pulton álló pohárba pakolta a gyümölcsöket. A vastag üvegen megült a pára, a napernyők alatt is negyven fok volt, a tenger nem enyhítette a strandolók szenvedését, az egész part hideg italra vágyott. A férfi fogta a jelet. A nő már tegnap is flörtölt vele, és ahogy most… Tovább 615. nap
614. nap
Olyan lány volt, aki magában hordozza a csodálatost. Egyből beleszerettem. Szabályos, szép arca volt, tökéletes alakkal, igazi klasszikus szépség. Tudta, mi a helyes, és aszerint élt, meghódítva minden dobogó szívet. Sosem arról beszélt, amiről kellett, szeretett, és a hosszú, fekete szemöldöke, mint sötét bogár a napon, vonzotta a tekintetem. Úgy nézett rám, mint azelőtt senki,… Tovább 614. nap
Horák Árpád 