Kategória: .

Ibolyából váltott világoskékre az ég, a felhők lassan úsztak el az ablak előtt, az eső meg úgy verte az üveget, mint amikor slaggal locsolsz: ritmusosan kopogtak az óriás cseppek, hogy aztán lassan folyjanak le a párkányig. Őszi eső volt, de nem a hideg, nyálkás, ami a ruhád alá kúszik, ez még a nyarat idézte, barátságos… Tovább (1235.) Két rész eső egy rész napfény →

Szürkén borult a víz fölé a fűz, a tücskök hallgattak, az avart hideg szél fújta, gyöngyvirágnak nyoma sem volt már, a büszke nap meg a felhők mögé szorult. Május hetedike előtt lehetett pár nappal. Iparkodott a tó, hogy vendégeit kellemesen fogadja, és elrejtse a lyukban, míg egyenes háttal padra nem ülnek a levelek susogását hallgatni.… Tovább (1235.) Nilla →

Az ikrek a két szélső hintába ültek, közben nem vették le a szemüket a fekete csíkos macskáról. A játszótér a telep hátsó részének azon a pontján épült, ahonnan az egész várost látni lehetett, csak repülőteret nem, mert azt egy erdősáv eltakarta. Vasárnap kora reggel volt, borús, ködös őszi idő, a játszótéren csak a Bartowsky testvérek… Tovább (1232.) Nyolc hónappal azután →