453. nap

A repülőgép egészen a kifutópálya széléig gurult, hogy ott rakja ki az utasokat. Ez egy európai főváros repülőterén szokatlan lett volna, itt azonban a helyi utasok csak felálltak a helyükről, és a gép kijárata felé indultak. Ő, néhány európaival együtt,a nyakát forgatva, a terminál épületét kereste, feleslegesen. A kapitány mondott néhány szót valami helyi nyelven,… Tovább 453. nap

452. nap

A feje az ablakhoz koccant, ahogy a ócska autó átment a kátyún. Nem törődött vele, a szeme továbbra is az ezerszer látott tájat figyelte: a ritkásan álló fenyők, a katonai tábor mellett magasodó, tornyot nézte. Nem illett oda. Nem volt értelme, hogy ott volt. Tűzoltók használnak ilyet kiképzéshez, és a torony, itt a semmi közepén,… Tovább 452. nap

438. nap

Suhogva követte a ruhája, ahogy átvágott a biztonsági épület parkolóján, aztán bevágta magát a buggyjába, és nagy gázt adva elíndult a terület közepén álló házak felé. Nem így képzelte. A nehéz, díszes palástot, amit csak ünnepi alkalmakkor viselt, még talán így. De sem a biztonsági kamerák képét közvetítő monitorokat, sem a buggyt, sem a hétköznapi… Tovább 438. nap

437. nap

A parkolót figyelő kamerák képét nézték mind a ketten, mégsem ugyanazt látták. - Csak egy iskolás csoport! Valóban úgy tűnt, hogy egy iskolás csoport érkezett. A gyerekek vad vágtában ugráltak le a buszról, és a tanárnőnek jól láthatóan nehezen sikerült valamiféle sorba terelni őket, hogy elindulhassanak az erdei ösvény felé. A monitorok előtt álló egyik… Tovább 437. nap

436. nap

A kávéfőző nem működött. A nő előtte állt, és bizonytalanul nézte a villogó piros ledet, és jobbról és balról is alaposan szemügyte vette a gépet. Aztán egy sóhajjal a hűvös márványpultra támaszkodott, és fújt egyet, hogy az arcába hulló szőkésbarna haja ne csiklandozza tovább az arcát. Dühösnek kellett volna lennie: késésben volt, a főnöke ma… Tovább 436. nap