Horák Árpád

Öt perc. Ennyi sem kellett. Nemhogy harminc. A három testőr eszménye nem volt meg benne, a másik oldalon állt. Macskás parancsolója küldte, ő ment, irány Anglia, hercegek között a leghercegebb, lilában; találmányok, tisztaság és ami elválaszthatatlan. Romkomot írt róla az élet. Szelíd vére nem vezette, szemét bekötötte - ő maga -, húsz állt neki sorfalat,… Tovább (1271.) Harminc perc sem →

Megérdemelte. Tényleg. A dicséretet. Hetvenkét óra telt el. Ez a krimikben már kritikusnak számít. De ez a hetvenkét óra édes hetvenkét óra volt. Háromszemélyes tál, vörösbor, gyertya a félhomály miatt, meg ilyenek. És volt ott még valami. Ami olyan, mint a szél. Nem látod, csak érzed.

Florence és Ted két éve voltak házasok, de Ted még mindig nemet mondott a családi meghívásokra. Tednek nem volt családja, egy árvaházban nőtt fel, és a szomjúság, ami nyolc éves kora óta gyötörte, nem múlott. Kínozta, feszítette, érezte, hogy robbanni fog, és rettegett, hogy rosszkor. Nem ismerte Florence szüleit. A lány egy közép angliai kisvárosból… Tovább (1270.) Suba a subához, guba a gubához →