Horák Árpád

Az ufó a Dunántúlon szállt le. A kormány persze eltitkolta. A chemtrail vékony, szürke réteggel vonta be a tetőket, a betegségek széles skáláján mértek kiugró értékeket, különösen az ITBH típusú, nem azonosítható eredetűeknél. Tipikus kisváros, az emberek ragaszkodtak hozzá, eszükben sem volt elköltözni. Pedig haldokoltak. Szó sem volt, holmi pátoszról, Isten akaratáról vagy bármi ilyesmiről.… Tovább (1268.) Konteo →

Alexander sújtott le elsőnek, a vér a kocsma falára fröccsent, és valamiféle absztrakt műalkotást hozott létre. A rendező egyből szólt, hogy álljanak le. Nem a művér miatt. Egy nagyobb lámpa, ami a háttér megvilágításáért felelt, belepukkant a jelenet középébe. Újra kellett venni az egészet. A második asszisztens még mindig nem jött meg. Alexander a bejárat… Tovább (1267.) Ha mindenki úgy tesz, ahogy tenni kell, akkor minden úgy lesz, ahogy lenni kell →

Zöldellő ág hullik a földre, a kert az erdőig ér, te meg ámuló csodálattal szívod magadba a madarak éles ívet vető röptét. Parázs pihen ma a lelked mélyén. Szádban a zeller íze, és nem követed a túl lelkesen közeledbe lopódzó, éles kést mosoly mögé rejtő hamis véreid. Őket a könyvtár múltba vesző álarcát levetők közé… Tovább (1265.) Rajtad keresztül kapcsolódni a mindenséghez →

Soln rángó arccal forgatta a könyvet. Idézetgyűjtemény. Négy évig utazott az ajándék a kolóniáig, és az anyja ezt küldte neki. Egy rohadt idézetgyűjteményt. Kedvtelenül lapozott bele, undorodva az ostoba, észt osztó szavaktól. Nem is tudta, mit várt. Tortát? Tizenkét négyzetméteres apartmanja középén ült, a szőnyegen. Csak úgy tudott leülni, ha felhajtotta az ágyat. A harmadik… Tovább (1264.) Aki oda vágyik, hol száll a galamb, elszalasztja a kincset itt alant →