Horák Árpád

Az ajtón túl kezdődött a vörös gránit kövezés, ami ambivalensé tette az amúgy heterogén házat. A tulajdonos állította, hogy a római korból származik, és kelta rabszolgák keze munkája. A szomszédok boldogan hittek neki, eszükbe sem jutott, hogy utána nézzenek az igazságnak, senkinek nem állt érdekében, hogy kiderüljön, az egész csak két éve gördült le egy… Tovább 833. nap →

A fény áttört az ágak között, és felforrósítitta a követ, ami mellett Winehouse ült. Ahogy a könyvét megfordította, a kézfeje a sima, lapos felülethez ért, az - mintha elektromos tűzhelyhez nyomta volna -, sistergő hang kíséretében felhólyagosodott. Elrántotta a kezét, és az autisták lassúságával az anyja felé fordult. Az anyja pár perce még a játszótér… Tovább 832. nap →

Dühösen lépett fel a trón melletti, bordó bársonnyal bevont emelvényre. A főapát tíz perce ment el, az idő csigalassúsággal haladt, az erős szél meg úgy vágta be a spalettákat, hogy azok hétszer visszhangoztak vissza a katedrális főszárnyában. A hercegnek fájt a feje, minden zaj kínszenvedéssé fokozta a fájdalmát, az előző este szép emlékei pedig viharos… Tovább 831. nap →

A negyedik kiskacsa még a tó melletti nádasban volt, amikor a kacsacsalád már a rét közepén sétált a jellegzetes, billegő járással. A negyedik kiskacsa - amelyik most is lemaradt -, nem volt kisebb, mint a többi. Először harmadikként haladt a sorban, aztán valahogy az utolsó lett. A barna színárnyalataiban pompázó szárnytollairól máshogy verődött vissza a… Tovább 830. nap →