Horák Árpád

Alacsony, széles csípőjű, ólábú nő pakolt a pult mögötti szekrényben, amikor beléptem. Morcos tekintettel, gúnyos mosolyra húzódó szájjal köszönt vissza, majd odabakkantott valami olyasmit, hogy segíthet-e, nekem legalábbis úgy tűnt. Megmondtam a parfüm márkáját, amit kerestem, és hogy száz milliset szeretnék, kettőt. Tétován, a derekát kitekerve hátrafordult, és úgy fújta rá egy papírcsíkra a mintát,… Tovább 838. nap →

A fűzfa folyásirány felőli oldaláról dobálta az ágacskákat a vízbe. A patak felkapta, és egy rakéta sebességével repítette a zúgó felé, ami mögött lelassult a víz, és kis tóvá szelesedett. Gregor egy forró májusi napot sem hagyott ki, minden nap megmártózott a jéghideg vízben. Fürdőnadrág nélkül, fehér fenékkel ereszkedett a vízbe, ismerte a köveket, a… Tovább 837. nap →

A rozsdás kerítés mögül figyelő lekonyult fülű kutya szőre alig borzolódott fel a viharos széltől. A nő - a rózsaszín sportcipőjében - akkor szállt ki a kanárisárga terepjáróból, amikor a szél szünetet tartott, hogy aztán újult erővel csapjon le újra a vihar végében hiába reménykedőkre. Cassii - így hívták a nőt - beletűrt élénkpiros tüskehajába,… Tovább 836. nap →

Szenvedélyes, gyújtó hangú beszéd után indultak meg a lövészárkok felé. Kate, amerikai önkéntesként, leszorított mellel, rövid hajjal, és műpajesszal sorjázott be a többiek közé. Eddig nem jött rá senki, hogy bátyja papírjaival kelt át az óceánon, hogy a franciák oldalán harcba szálljon, - minden ellen, amit gyűlölt. Már kislány korában biztos volt benne, hogy harcolni… Tovább 835. nap →