Horák Árpád

Jancsi hátulról ment be, az asztalnál ülök nem látták, tovább folyt a beszélgetés, éppen róla. - Nem illik ide, meg különben is. - Ja. Pontosan. Amúgy hoztatok kenyeret? - Nem mondta senki! - Valami csokiról volt szó. Meg a tápról. - Mondtam a kenyeret is. - Azt még múlt héten mondtad. - Most is mondtam.… Tovább 696. Nap →

A szél hátulról fújt, az erdő felől, gyanta illatot hozott, kellemes meleget; egy nyári este se indulhatna jobban. Az étterem teraszán, a korlát mellett állt a násznép, a pár - a lány fehér, uszályos menyasszonyi ruhában - közepén, a fotós tartotta fel őket, az előételt már feltálalták. Csak az egyik család ismerte a hortobágyi palacsintát,… Tovább 695. Nap →

Megrándult a lába, az oldalán logó kard a vádlijának ütődött, meztelen, barna felsőtestén izzadságcseppek csordogáltak lassan a széles, bordó bőröve felé, aranysárga, bőszárú nadrágja a bőréhez tapadt. A legmelegebb augusztusi nap volt, az óceán felől fújó szél nem enyhítette a hűséget, a kikötő tele volt városiakkal; halpiac nap volt. Ilyenkor felbolydult a móló végén álló… Tovább 694. Nap →

A konyhapultnak támaszkodott, és a bevásárlólitáról beszélt. A kolbász volt a fő téma, pedig ez egyáltalán nem érdekelte; a tegnap estére gondolt, arra, hogy mi történt és a tavaszra. A ház előtti sziklakertben elindult az élet, az éles szélű, zöld levelű bokor hatalmasat nőtt néhány nap alatt. Mindig lenyűgözte ez a körforgás, évről évre rácsodálkozott,… Tovább 693. Nap →

Meghökkenve, mereven előre nézett, behúzott nyakkal, a pulttól elfordulva állt. Nem számított erre a találkozásra, felborította a terveit, lázasan gondolkodni kezdett, tökéletesen akart mindent csinálni, hibátlanul. A kőris asztal mögött ülő nő harmadszor nyomta meg a kettőszáztizennégyes számot, senki nem mozdult, a folyosó csak morajlott tovább, összefojtak a suttogó hangok, senki nem figyelt. A kép,… Tovább 692. Nap →