Horák Árpád

A pillanat kezd túl hosszúra nyúlni. Cselekedned kellene.  Ehelyett Te a földet nézed, és azon gondolkodsz, hogy hogyan tudnál mielőbb megszabadulni ebből a helyzetből. De csak gondolkozol. Képtelen vagy bármit is tenni. Pedig nagyon kellene, még mielőtt túlzottan sok figyelem fordulna feléd. Próbálsz elindulni. Nem tudsz. Nem vagy rá képes. Már kezdesz pánikba esni, amikor… Tovább (233.) Állatkert 8. rész →

-Na, jó utat! És ne lépd át a sebességhatárokat! Te beletúrsz a hajadba, mielőtt elindulsz az ellenkező irányba. De nem jutsz messzire. Még tízet sem lépsz, amikor újra meglátod Őt. Úgy torpansz meg, mintha egy falnak ütköznél. Szinte ugyanabban a pillanatban csörren meg a mobilod a zsebedben. Lassan emeled a füledhez. Közben egy pillanatra sem… Tovább (232.) Állatkert 7. rész →

-Jól van! Ne szívd mellre! Csak úgy mondtam! Tudom, hogy szereted, nyugi! -Elhoztad? Egy telefont nyújt át neked. -A memórakártyán van. - a fal felé int a fejével - Vele mi lesz? A szépséggel? -Mi lenne? -Látott téged itt! -Na és? - Ismert téged! És tudja, hogy most itt vagy. Ez egy kockázat! -Egy rakás… Tovább (231.) Állatkert 6. rész →

-Micsoda szerencsétlen eset! Az egyik majom megpróbálta átugrani a vizesárkot. Nem sikerült neki. És mivel nem tud úszni... - a tömeget figyeled még, amikor melléd lép - És ráadásul szombaton. Totál tele van az állatkert. A gyerekek sokkot kapnak ma, nem élményt. - aztán mivel látja, hogy tátott szájjal nézed, még hozzáteszi - Mi a… Tovább (230.) Állatkert 5. rész →

Lehajtott fejjel mész el mellette. Nem tudsz ránézni. Maradni sem tudsz. Muszáj azonnal a vizesárokhoz menned. Valami vonz arra. Ő is mozdul. És ahogy elmész mellette, érzed, hogy a ruhátokat egymásnak fújja a szél. Úgy üt szíven, ami belőle áramlik, hogy kiesel a ritmusból. És ami a legrosszabb: megérzed az illatát. Ne már! Ezt nem… Tovább (229.) Állatkert 4. rész →