Horák Árpád

Nincs benned kétség, hogy meg tudod tenni. Amiért jöttél. Képes vagy rá. Meg van benned minden, ami ehhez kell. Csak az idő! Lehet, hogy későn érkeztél. És a te tudásod már kevés lesz. Bárkié kevés lenne.   Csak az Övé nem. A leghatalmasabbé. Az Övé nem lenne kevés. Az Övé elég lenne. De Ő nem avatkozik… Tovább (193.) ANGYAL 7. rész →

Két perc. Nem lesz elég, suhan át rajtad a gondolat. Gyorsan mellé ülsz, és gyengéd mozdulattal felülteted. Érzed, hogy szinte nincs is súlya. Ahogy teljesen felült, a jobb lábadat a háta mögé teszed. Fél  törökülésben ülsz. A lábad hátulról támasztja a derekát, és finoman hátrahúzod a felsőtestét. Érzed, ahogy neked támaszkodik. A bal kezed átfűzöd… Tovább (192.) ANGYAL 6. rész →

Mozdulatlanul fekszik. És egyenesen a szemedbe néz. Nem tudsz olvasni belőle. Túlságosan fel vagy zaklatva. Lefogyott. Az arca beesett. Érzed, hogy nincs benne erő. Mélységes szomorúság üli meg a szívedet. Így látni Őt! Leengeded a kezed, és jobbról megkerülöd  az ágy végét. Leülsz mellé. A keze valahogy a kezedbe kerül. Jeges kéz markol a szívedbe. Csont… Tovább (191.) ANGYAL 5. rész →

Nem jön be a látóteredbe, mégis érzékeled, hogy megáll. Nem jön közelebb hozzád. Mozdulatlanná dermed. Újra. De most nem azért, mert megismert. Ő előbb veszi észre, mint te. De hát, ez sem véletlen. Nincs senki, aki közelebb lenne hozzá. A lelkéhez. Aztán te is meglátod. Nem alszik. Aki miatt jöttél, nem alszik. Hajnali fél három… Tovább (190.) ANGYAL 4. rész →

Ez nem egy szabályos oldalsó középtartás. A tenyered 45 fokos szögben felfele néz, és a kezed sem párhuzamos a földdel. Kissé felemeled, így v alakot formáz. A fejedet is hátrahajtod, mintha az eget néznéd. Azt is nézed. A kórteremben nincs vaksötét. Az ablakon is szűrődik be fény, annak ellenére, hogy hajnali fél három van. A… Tovább (189.) ANGYAL 3. rész →